English version English version Nandafalva 30 éves
 
         
 

Keresés a honlapon

Oldal térkép

Hogyan rendelkezhet adója 1%-áról?

Krsna asztalosa mindenre talál megoldást

A nandafalva.hu interjúja Kiss Sándor Gopakumárral, a nandafalvi templom kazettás mennyezetének kivitelezőjével

-Hogyan lettél asztalos? Te választottad?
-Fiatalon nem igazán tudtam, hogy mi szeretnék lenni. Volt vonzódásom a gépekhez, szerszámokhoz így a választott szakmám gépi forgácsoló technikus. Miután az iskolából kikerültem, alkalmam volt ennek a szakmának minden vetületét kipróbálni, de nekem kevésnek bizonyult. Szerszám élező voltam egy asztalos üzemben, amikor a fával kerültem közelebbi kapcsolatba és szinte azonnal beleszerettem a faiparba. Akkor jöttem rá, hogy ez az, amit igazán szeretnék csinálni. Akkori fonököm látta bennem a tehetséget és bátorított, hogy tanuljam ki a bútor asztalos szakmát.

 

- Mennyire megbecsült szakma a tiéd? Milyen volt 20 éve és milyen ma?
- Mint minden szakmában, itt is a tisztességesen, becsületesen elvégzett munkának meg van az az eredménye, hogy tisztelik az embert. Jövőre lesz 20 éve, hogy önálló lettem és az első pár hónapot leszámítva soha nem kellett reklámra, hirdetésre költenem. Akkoriban nehezebb volt jó minőségű alapanyagokhoz jutni. Manapság már mindenféle anyag, szerelvény könnyen elérhető viszont sokkal nehezebb munkához jutni.

- Hogyan sodródtál India világa felé?
India mindig is lenyűgözött. Kicsi gyerekkoromban egy Csehszlovák útikönyv képeit nézegettem. Később kereső fiatalként kezdtem érdeklődni az ezoterika iránt és a kérdéseimre a vaisnava filozófiai könyvek adtak kielégítő magyarázatot. Ezeknek az írásoknak köszönhetően lettem tagja a nandafalvi közösségnek.

- A fával Indiában is jól bánnak. Rengeteg szép fából készült alkotást láthatunk odakinn. Te milyennek látod az indiai famegmunkálást?
Igazán akkor tudja értékelni a kétkezi munkával készült dísztárgyakat az ember ha önmaga is megpróbálkozott valamit így létrehozni. Fantasztikus dolgokat alkotnak gépek nélkül. Nálunk alig találni néhány embert aki képes lenne erre. " Nincs időnk ilyesmivel pepecselni." Minden téren tanulhatnánk tőlük. Ők igazán szeretik a fát és ettől olyan értékes az amit és ahogyan csinálnak.

- Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra a nandafalvi templom mennyezetének teljes felújításában?
Egyértelműen a képek keretezése. Ekkora képkeretet csak nagyon ritkán lát az ember, és ezt ráadásul a mennyezetre kellett felszerelni úgy, hogy alatta legyen hely a rejtett világításnak is. Arra is megoldást kellett találni, hogy a fényforrásokhoz könnyen hozzá lehessen férni, ha kiég valamelyik. Szóval sokat törtem a fejem, mire összeállt a terv, hogy miként kerüljön a helyére minden.

- Mennyi ideig tartottak a munkálatok? Volt-e segítséged?
- Természetesen volt segítségem, hiszen voltak a munkálatoknak olyan elemei, amit lehetetlen egyedül elvégezni. A mennyezet gipszkartonozása és hőszigetelése nagyjából két hónap lehetett. Itt a gipszkarton táblákat kellett az állványra feladogatni, a mennyezetnél megtartani. A képek felhelyezése szintén két hónap volt, ennél a munkánál viszont több különböző munka folyamatot kellett elvégezni, amihez sokak segítségére volt szükség.

- Milyen munkák maradtak még vissza a templom belsőben?
- Tervezzük még a karzatra vezető lépcső, és ezzel egy időben a karzat korlátjának a megépítését. Szeretnénk a templom ablakai alatt egy padsort kialakítani kívül és belül egyaránt. A szent Tulaszi növény szentélyének kivitelezésére is vannak tervek. Régi törekvés a templom falainak külső hőszigetelése. Szükség lenne a fűtésrendszer átalakítására mivel jelenleg csak tartályos gázról működik és ezek csak a templommal kapcsolatos tervek.

- Köszönjük az interjút és a sok fáradozásod, amivel hozzájárultál Nandafalva szépítéséhez! További sok sikert és áldást kívánunk munkádhoz!

 
Jelentések | Beszámolók | Tanítások | Lap tetejére