English version English version Nandafalva 30 éves
 
         
 

Keresés a honlapon

Oldal térkép

13. Európai Vaisnava Méla
Nandafalva, 2007. július 23-30.

Beszámoló a 2007. évi nyári vaisnava fesztiválról

Írta: Jaduráni dévi dászi

 

Kedves Bhakták és Barátaink!

Nagy örömmel fogadtam a feladatot, hogy beszámolhatok a 2007. évi nandafalvi vaisnava méláról.

Ebben az évben egy héttel korábbra tettük a nemzetközi találkozót, július utolsó hetére, bízva abban, hogy így a hétvégi programokat nem mossa el az eső, és mindenki komfortosabban érzi magát, nem kell a sátorban átnedvesedett ruhákban vacogni. Így is lett a kánikula plusz rásegített, hogy még indiaiasabb legyen a légkör.

Az első vendégek érkezése előtt rendbe hoztuk az új vendégházat, mely a családosoknak és matadzsiknak adott otthont. Legtöbbünk a kempingben, sátorban szállásolta el magát, de voltak, akik a nandafalvi családok szívélyes vendéglátását élvezhették.

A szokásokhoz híven, több országból érkeztek a bhakták, Németországból, Ausztriából, Dél-Amerikából, Bulgáriából.

Az eddigi mélákhoz képest voltak apróbb változtatások: a gyerekeket lefoglaló programok, mély filozófiai tartalmú felnőtt szemináriumok, nyílt nap, és az étkeztetés is egy újabb arculatot kapott.

A gyerekek részt vehettek külön nekik szóló táncoktatáson, Bittner Mínaksi Dóra jóvoltából, hatha-jógán Jamuna vezényletével, és Szadhu Maharádzs is osztotta kegyét mind előadás, mind a jól ismert karkötők formájában. A felnőttek idejét is betáblázták a szervezők, Prémkumár Prabhu és Késava Maharádzs tartottak ismeretterjesztő, érdekes szemináriumokat. Péntek este Haridzsan Maharádzs és Pramátma Prabhu szervezésének köszönhetően több közeli városból, faluból érkeztek látogatók, hogy élvezhessék a Nyílt nap programjait, melyet Ranjit Rae nagykövet nyitott meg, amit Gaurashakti Prabhu szitárelőadása, Bittner Mínaksi Dóra Bharata natyam táncelőadása és Paramadvaiti Maharádzs és Szadhu Maharádzs filozófiai előadásai követtek. Egyik fő műsorszám pedig a szünet volt, amikor is szorgos bhakták által készített finomságokat kóstolhattak meg a vendégek, és lehetőség volt ismerkedésre, beszélgetésre. Talán Nandafalva életében ezen a napon volt a legtöbb látogató.

A mélát színesítették még a színdarabok: a gyerekek Prahlád Maharádzs történetét adták elő, a közönség nagyokat kacagott a pajkos gyermekpoénokon; és érdekes módon a német nyelvű darab és a magyar csapat némaelőadása is a kötőerőkről szólt.

A napok gyorsan teltek a sűrű programnak és a kiapadhatatlan szolgálatnak köszönhetően. Mangala arti hajnali 5 órakor, egyéni dzsapázás, hatha-jóga Sziddhanta Prabhuval, 7-es arti még csak reggel 7 óra, és máris feltöltődve érezheti magát a bhakta. És még csak ezután következett a reggeli lecke, melyet Paramadvaiti Maharádzs tartott.

A főzést, fő étkezést minden nap más kis csapat szervezte és kivitelezte, és az eredmény mindig ízletes praszádam lett.

A délutánok bhadzsanokkal, meditációval, kötetlen beszélgetésekkel vegyesen teltek. De számomra valahogy olyan rövidnek tűnt egy-egy nap, máris délután 6 óra, esti arti, újabb szívenütő lecke sokszor érezhettük, na, ez megint nekünk szólt.

Elérkezett a sokunk számára izgalommal várt csütörtöki nap is, amikor többen kaptunk felavatást lelki tanítómestereink Krsnananda Ácsárja Prabhu és Paramadvaiti Maharádzs kegyéből. Ettől a naptól kicsit úgy éreztem, megpecsételődött a sorsom. Elköteleztem magam Gurudévámnak, Krsnának, és remélem, hasznos sejtje lehetek a közösségnek is.

Az esti ugrálós, táncolós kirtanok lebontva sok magunk köré épített falat egy más tudatállapotba repítettek, de hasonlóan transzcendentális volt az a mosoly és szeretet, amit a bhakták osztogattak egymásnak.

Az idő relatív: amikor az ember jól érzi magát jók a programok, jó a társaság gyorsan telik. Így repült el ez az egy hét is, azonban a szívekben nem csekély nyomot hagyva. Nem a felszínt, hanem a bensőt, a szívet és lelket érintik meg ezek az összejövetelek, és hiszem azt, hogy egy-egy pillanat gyökeresen megváltoztathat életeket.

Sokunk részesülhetett még abban a kegyben, hogy a méla után egy hétig élvezhettük még Paramadvaiti Maharádzs társaságát, akkor is, ha az idő 90%-a munkával telt.

Szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt, a szervezést, a sok szolgálatot és az egymáshoz való szeretetteljes viszonyulást. És külön szeretném megköszönni azon bhakták barátságát, akik segítettek, segítenek ezen az úton, és majdhogynem kézen fogva vezettek el Gurudévámhoz.

 

 
Jelentések | Beszámolók | Tanítások | Lap tetejére