Pázmány Péter (1570-1637)

Minden ember boldog akar lenni. Azt is próbálva tudta Salamon, hogy a világi jók senkit meg nem boldogítanak. Mert noha tudománnyal és bölcsességgel mindenkit megelőzött, ezüstje olyan bőven volt, mint a kő, istállójában negyvenezer szekereslova, tizenkétezer hátaslova volt, asztalára mindennap rengeteg ennivaló került, feleségei és ágyasai ezren voltak, és amint maga írja, valamit elméje feltalált gondolatjával, valamire vágyódott kívánsága, mindenben eleget tett magának, de utoljára azt mondja magának, hogy hiúságnál és nyughatatlan búsulásnál egyebet nem talált a világ javaiban. Nem lévén tehát nyugodalmas boldogság a világi dolgokban: méltán tudakozunk arról, mint juthatunk a tökéletes boldogságba? De ezt hiába kérdezed a világ bölcseitől…