English version English version Nandafalva 30 éves
 
         
 

Keresés a honlapon

Oldal térkép

A kapcsolatok tudománya


Ha az Istennel való gyönyörű kapcsolatra törekszel, kezdd azzal, hogy mindenkivel jó viszonyra törekszel. Ha így teszel, Isten is összeköttetésbe akar veled kerülni. Ha látni akarod őt, próbálj úgy élni, hogy ő akarjon látni téged. Ha jó testvérként bánsz a körülötted élőkkel, megláthatod bennük is Istent. Ez a lelki haladás kultúrája.
Mivel nem erre tanítottak minket, ezt most kell megtanulnunk. Sokan még az anyjukat sem tisztelik. Az anya otthon ül és sír, míg a fia a parkban szívja a kábítószert. Milyen kapcsolat ez? A védai írásokból és a bhaktákkal való kapcsolatból megtanuljuk, hogyan építsünk ki jó összeköttetést a körülöttünk lévő emberekkel. Tanuljuk meg, mit kell tennünk ahhoz, hogy megérthessük, mi a szeretet! Minden kapcsolat fontos.

Milyen szép, ha együtt énekelünk és táncolunk Krsnának! Milyen szép, ha megosztjuk a házunkat másokkal, és senkinek sem kell harcolnia a másikkal! Mindenki mosolyoghat, és otthon érezheti magát. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki úgy érzi, el kell mennie. Sokan azért távolodnak el a lelki közösségtől, mert ott nem lehetnek illúzióban, mert nem hagyjuk, hogy ezen a helyen bárki is az anyagi világ foglya maradjon.

Őszinte emberek társaságára vágyunk, akik akarnak harcolni az illúzió ellen, akarnak az emberek igaz barátai lenni. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondani a családról, hiszen a család keretei között is lehet valódi lelki életet élni, ám szükségünk van egy transzcendentális kapcsolatra is.

Szükségünk van egy kapcsolatra Ista-dévvel, szívünk Urával. A kapcsolat keresése lényegében a vele való kapcsolat megtalálásáról szól. Ki az én Uram ebben a világban? Kinek akarok engedelmeskedni? Kit imádjak? Kinek a boldogsága lesz az én boldogságom? A szívünk Ura nélkül magányosnak érezzük magunkat még akkor is, ha sokan vannak körülöttünk. Isten nélkül nem élhetünk boldogan, mert szükségünk van rá. Az anyag világában a magam ura próbálok lenni, és rajtad is uralkodni szeretnék. S te ugyanezt gondolod. Így kíséri életünket állandó veszekedés és háború.

Az odaadás tudománya szerint, ha nincs mestered, olyan vagy, mint a kóbor eb. Ez súlyosan hangzik, de így mondják az írások.
Sok kutya csatangol az utcán, és senki nem törődik velük. Ha találkozik a tekintetünk, odajönnek, csóválják a farkukat, és kérdőn néznek ránk: Akarsz a gazdám lenni? Mi gyorsan eloldalgunk, a kutya pedig búsan szegi le a fejét: Senkinek sem kellek.
Ha nincs gazdánk, ha nem találjuk meg a szívünk urát, akinek valóban fontosak vagyunk, lehetünk intelligensek és gazdagok, mégis magányosan bolyongunk a világban, belső béke nélkül.

A modern pszichológia most nekünk szegezi a kérdést: Az önállótlanságot hirdeted? Azt akarod, hogy gyenge maradjak, ne legyen önbecsülésem? Megfosztanál az egyéniségemtől?
A válaszom: Soha nem tennék ilyet. De a tudatod fejlettsége megmutatkozik abban, ahogy uradat és mesteredet megválasztod. Téged minősít, hogy mi módon választasz társat, mire neveled a gyerekeidet, és miként szolgálsz magasabb eszményeket. A filozófiánk szerint az egyén fejlődése attól függ, hogy mit tisztel, milyen ideát követ.

Az eszményeket azok hozzák el, akik képviselik őket. Amikor mi a gurut tiszteljük, már nem úgy imádjuk, mint egyént, hanem mint szubsztanciát, az életünkhöz való biztos hozzájárulást. Ez a szeretet végső soron a Legfelsőbb Urunknak és Mesterünknek szól. Lehet, hogy van egy személyes tanítónk, aki a templom vezetője vagy egy szannjászí, de több oktató mesterünk, siksa gurunk is lehet, és mindannyiukat szerethetjük. Ha az Úr Csaitanja Maháprabhu a mestered, a szíved Ura, akkor az összes guru a mestereddé válhat.

Egy bhakta sohasem magányos. Nincs ideje arra, hogy egyedül érezze magát. S ha így érzi mégis, mit tehet? Kimehet az utcára, és meghívhat embereket, hiszen a világ tele van olyanokkal, akik nem tudják, hová menjenek. Moziba, bárba vagy a kaszinóba járnak, és egyre reménytelenebbül keresik azt, aki majd őszintén mondja: szeretlek.

Ha magányosnak érzitek magatokat, tegyetek valamit másokért. Néha az emberek panaszkodnak: Szegény vagyok, senki sem szeret engem, senki sem törődik velem. Akkor megkérdezem: Nem gondolod, hogy mások még nálad is nehezebb helyzetben vannak? Mindig így válaszolnak: Igen, tudom. Erre csak azt mondom: Miért panaszkodnál, menj, segíts nekik, mert ha segítesz, megtapasztalod, hogy te is megkapsz minden támogatást!

Ez a szeretet titka. Amit meg akarsz kapni, azt kell adnod. Ilyen egyszerű, ha szeretetre vágyol, adj szeretetet. Ha azt mondod, benned nincs szeretet, kérd meg a gurudat, s ő többet fog adni, mint amennyit elbírsz. Ha tudást akarsz, akkor adj tudást másoknak. Barátokat akarsz, légy barátja másoknak.

Némi gondunk akad mégis. Egy kicsit lassú észjárásúak vagyunk, mert a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében csak elméletileg tudjuk értékelni ezt az információt. Arról van szó ugyanis, hogy másként kellene élni az életünket. Ebben a változásban segít minket a Hare Krsna mahamantra. Ha ezt a mantrát zenged, sok csodálatos és misztikus dolog fog történni veled, s minden erőt megkapsz, amire szükséged lehet. A jóság maga jön el, hogy megmentsen.

Ha hideg van, akkor meleg szobában találunk védelemre. Ha éhesek vagyunk, egy nagy tál étel jelenti a menedéket. Ha az igaz barátot és az útmutatót keressük, a mahámantra szent nevei és Krsna bhaktái támogatnak.

Minket nem túlságosan érdekelnek azok, akiknek a lelki élet csupán jó érzést nyújtó időtöltés. Persze szeretjük őket, s örülünk, hogy éneklik a Hare Krsna mantrát, és fogyasztják a praszádamot.
Azoknak a bhaktáknak a társaságát keressük, akik vállalják a felelősséget, hogy segítsenek másoknak, s hajlandóak lelki vezetővé válni. Ők nem rettennek meg attól, hogy teljesítsék egy emberi lény felelősségteljes feladatát. Nem büszkék, és készek arra, hogy megadják másoknak a legnagyobb kincset. Krsna szent nevének olyan ereje van, hogy mindenkit lelki mesterré tud változtatni. Egy szerény bhakta megérti ezt. Az igazi lelki tanítómester mindenkinek a szolgája. A szolgák szolgáinak a szolgája, s boldog, ha másokat szolgálhat.

Ha egy országban veszélyes kór pusztít, orvosokat hívnak, hogy a betegek meggyógyulhassanak. Ha az emberi alapértékek bizonytalansága okoz szenvedést, bráhmanákat kell hívni, hogy lelki tudást adjanak az embereknek. Gurudévám, Sríla Prabhupáda erre áldozta életét.

A bráhmanák alkotják a társadalom gerincét, ezért magasztalják őket a Védákban. Mindannyiunknak az emberiség képzett szolgáivá kell válnunk. De ahhoz, hogy bráhmanává váljunk, meg kell tanulni néhány nagyon fontos dolgot. Meg kell tanulnunk, hogy a szívünk mélyéből szóljon a mantra, és szabályozott életmódot éljünk, mellőzve minden nemkívánatos tevékenységet.

<< 1. rész

 
Jelentések | Beszámolók | Tanítások | Lap tetejére