Látjuk
a szabad szerelem e világában, hogy az emberek nagyon oda vannak
azért, hogy élvezzék a szexuális életet, de anélkül, hogy törődnének
a tetteik következményeivel.
A cölibátus szép hagyomány, amely a régebbi korok nagy bölcseitől származik.
Azt mondják, a szexuális erő hatalmas lehetőség, amit Isten mindenkinek
megadott. Sokkal több, mint a szaporodó képesség, mert a születő
gyermek Isten szolgája
is lehet.
Az emberek azonban
a kéjvágy tudatában nem törődnek ezzel a misztikus, lelki lehetőséggel,
és csak arra gondolnak, hogy a nemi aktus milyen élvezetet
szerezhet a testnek. És ha a szexuális élet szenvedést jelent egy másik
személy számára, akkor káros az életre, különösen a lelki életre
nézve. A szexuális
kapcsolatok, a lelki fejlődés vágya nélkül, Istennek tett felajánlás
nélkül, a lelki és a fizikai energia nagy részét elrabolja. Akik
magasabb cél nélkül
jönnek össze, mind megerősítik, hogy utána elesettnek, levertnek, üres
szívűnek érzik magukat. Ez azért van, mert alulbecsülik az
élet misztériumát, és nem
fogadják el, hogy a szexuális energiának nagyon magas célja van.
Amikor csak
a házasságon belül élnek szexuális életet, ez védett a vallástalanság
ellen. De ha csak az érzékek öröméért tartanak fenn szexuális kapcsolatokat,
a házasság szentségén kívül, akkor annak olyan súlyos következményei
lesznek, mint apátlan gyermekek, nemi betegségek, AIDS, és a csalódások
miatt összetört
szívek.
Valódi formában
a szüzesség a természetes módszer, amelyet Isten kitalált, hogy
megőrizze egy pár tisztaságát. És ez a szüzesség tökéletesen megvédi
őket, amikor cölibátusban élnek, amíg át nem adják ártatlanságukat
a
partnerüknek,
az életük társának. Ez nagyon magas ideál, és ezt kevesen tudják valóban
így látni, de az emberiség emiatt már nagyon sokat szenvedett. És manapság
sok
ember ismét fontolóra veszi a cölibátust, legalább a házasságig.
A
teljes cölibátus, amikor valaki az egész életét Istennek akarja
szentelni, személyes
elhivatottság,
és nem kötelező dolog. Azonban dicsőséges, mert ilyen módon az ember
Istennek szenteli minden energiáját. De akik meg akarnak házasodni,
tegyék meg, és érezzék,
hogy felelősséget vállaltak egy családért. Ez olyan életszakasz, amelyben
fejlődniük kell. Ha valaki a cölibátusra vágyik, úgy kell tekinteni,
hogy ez fejlett lélekre
mutat, mivel teljesen a Legfelsőbb Urat akarja szolgálni, abban az
értelemben, hogy az emberiségért akar dolgozni, és mindenkit szolgál.
Ha valaki így
érez, akkor a cölibátus a szolgálat útja. A világ nagy vallásainak
a szentírásai
a cölibátusról úgy beszélnek, mint a legszebb életmódról.
A házasságon
belül megvéd a vallástalanságtól. Ha egy személy a házasság szent
természetével összhangban cselekszik, és ezzel a magasabb igazsággal
kezeli
a szexuális életét, akkor elérheti, hogy egy tiszta bhakta szülessen
erre a világra. A szentírások azt mondják, hogy amikor Isten inkarnálódik
a földön,
olyan embereket választ, akik Neki szentelték az életüket, és olyan
fiút szeretnének, amilyen Ő.
A gyerekek
a szüleik tudatának a termékei. Ha egy kéjes gyerek születik, a
szülei kéjesek voltak a fogantatása pillanatában. Ezért a gyerek
nemcsak a
fizikai vonásokat örökli az apjától. Örökli a jellemét is. Ezért
ez nagyon kényes dolog. A cölibátus a legjobb módja annak, hogy
valaki
felkészüljön,
szilárdan kitartson az elhatározásában, hogy lelkileg fejlődni
fog. Kívánatos a siker ebben az életben, és a cölibátusban sikeresen
élők
a brahmacarik
– nőtlen tanulók – és a grihastha brahmacarik – házasemberek, akik
csak a nemzés
érdekében tartanak fenn szexuális kapcsolatokat. Végső soron persze
azért akarnak gyerekeket, hogy felajánlják őket Isten szolgálatára
a saját
példájukon keresztül.
Nem azok akarják őket, hogy kielégítsék az érzékeiket. A cölibátus
célja a szolgálat legyen: szolgálni az emberiséget és Istent. A
cölibátus nem
azért van, hogy valaki elégedetté tegye magát. Ez a szív felajánlása
Istennek, mert
Ő az igazi barát. Ő tudja eloszlatni a sötétséget, mert azt tanította,
hogy
mi nem ez a test vagyunk: nem ez a haj, ezek a csontok, ez a máj.
A
testi aspektusok fölött van a "jiva": a tudatos részecske,
az örök lélek, az egyéni tudat. Ez a tudat a legnagyobb kincs,
a legnagyobb ajándék,
mert
csak ezen
keresztül tudjuk megszólítani Istent, csak így tudunk összekapcsolódni
Vele, a szív Urával.

-----------------------------------------------------------------------------
Tanítások:
* A gyerekek a szüleik tudatának a termékei.
* Az élet folytatását a szeretetnek kell motiválnia, nem egy üres életnek,
Isten nélkül, hanem egy értékekkel teli életnek, amely az Istenség Legfelsőbb
Személyisége és a lelki nevelés felé fordul.
* A nemzés igaz célja az Isten-tudatos gyerekek.
* "Szeretném, hogy ne aggódjatok. A nőtlen ember az Úr dolgai miatt aggódik
– hogyan tehetné elégedetté az Urat. De a nős ember a világ dolgai miatt aggódik
– hogyan teheti elégedetté a feleségét – és az érdekei megoszlanak. A férjezetlen
nő vagy a szűz az Úr dolgaival törődik: az a célja, hogy testben és szellemben
átadja magát az Úrnak. De a férjes asszony a világ dolgaival törődik – hogyan
teheti elégedetté a férjét." Kor. I 7.32-34
* A szüzesség isteni ajándék, amelyet óvni és védeni kell, mint egy finom
és gyönyörű virágot.
* Amikor a szexualitás nem párosul felelősséggel vagy igazi szeretettel,
akkor csak bánattal, szomorúsággal, aggodalommal és ürességgel teli életet
hoz.
* Ha valaki igazán boldog akar lenni, el kell fogadnia a kikerülhetetlen
tényt, hogy a szeretet mindig együtt jár az áldozattal. A szexualitás
nem az élvezet
eszköze. Ez az élet eszköze, elhozni egy lelket ebbe a világba, aki Isten-tudatos
lesz. Eszköz megörökíteni a jó tulajdonságokat, amelyeket mindig kultiválni
kell.
Szvámi
B.A. Paramadvaiti
Kapcsolódó cikkek: Nő, férfi, házasság