Srí Csaitanja Maháprabhu megjelenésének ünnepe - felavatások
Beszélgetés
Sríla B. A. Narayan Maharádzzsal

--------------------------------------------------------------------------------
1987-ben
Narayan Maharádzs amerikai hittestvérei ösztönzésére ellátogatott
a Fülöp-Szigetekre, ahol kis időt töltött. Srila Sridhár Maharádzs
nevében ritvik felavatásokat adott néhány helyi bhaktának. Ma
a misszió szellemi vezetője Murahari Prabhu, aki mindvégig gondját
viselte a közösségnek és ma Srila B.A. Paramadvaiti Maharádzs
lelki útmutatásai alapján végzi szolgálatait.
--------------------------------------------------------------------------------
Az Úr Csaitanja Maháprabhu ezen az áldásos napon született 502
évvel ezelőtt, ha pontos vagyok. Navadvíp Dhámban jött a világra,
noha Krsnát trijuga avatárként ismerik, aki három korszakban
jelenik meg. De a Kali-jugában is néha megjelenik Srí Csaitanja
Mahaprabhuként, s akkor mukta-avatárnak, rejtett inkarnációnak
nevezik. Mivel egy bhakta szerepében jön, jobban szereti, ha
nem tudják róla, hogy Ő egy inkarnáció. Maháprabhu nem szerette
hallani, hogy Ő Isten. Természetesen Isten képtelen elbújni tiszta
bhaktái elől. Ők felfedezik kilétét, mert ők ismerik Őt. Nem
bújhat el előlük. Így a bhakták mindig tudják hogy Ő Krsna maga
- sri krsna chaitanya radha krishna nahe anya. Sőt nemcsak Krsna
maga, hanem Radharáni és Krsna egyszerre. Hogyan lehetséges ez?
Erre a rejtélyre a hat Gószvámí írásai adnak választ. Ugyanis
Srí Krsna az purna – önmagában teljes. S nemcsak teljes, de Ő
minden öröm tárháza. Ő mindenkinél gyönyörűbb, még Mádana is
vonzódik őhozzá. Ezért hívják Madana Mohanának. Aki Mádanát,
azaz Kupidót is vonzza. Ez a fogalom létezik a Fülöp-Szigeteken?
Szoktátok mondani?
Kupidó az egész világot a markában tartja, az egész világot.
Mindenkit ez a Kupidó irányít. Mindenkit. Minden élőlényt a különböző
fajokban, a legnagyobbtól a legparányibbig, mint például azokat
a kiskakasokat, s az embereket és a félisteneket is. Mindenkit
ez mozgat, mindenki a káma, a kéj befolyása alatt áll. Ily módon
mindenkire Madana hat. Csakhogy Krsna annyira gyönyörű, annyira
elbűvölő és annyira szeretetteljes, hogy Ő maga vonzza, s végül
elrabolja Kupidó elméjét, s ezért nevezik Madana Mohanának. Mohana
jelentése: „aki illúzióba ejt„. Tehát Ő elragadja Kupidó elméjét
és értelmét. Például ha valaki szerelmes lesz ebben a világban,
az emberek láthatják, hogy az illető elveszti az eszét. Nem igaz?
Teljesen megzavarodik.
Úgyhogy még a hamis egó is megzavarodik Krsna szépsége hatására.
Ő annyira teljes és oly elragadó, hogy Kupidó elveszti az eszét,
az értelmét. Ezért hívják Krsnát Madana Mohanának.
Most valaki mondhatja: „Óh, igen, Ő a Legfelsőbb, és milyen
elbűvölő!„ Csakhogy ez a csodálatos, misztikus gaudija vaisnava
filozófia rejteget még valamit. Ez pedig az, hogy még az Istenség
Legfelsőbb Személyisége is aláveti magát valakinek. Ez a személy
pedig Radhika, Srímati Radharáni volt.Srímati Radharáni annyira
vonzó, annyira gyönyörű és annyira szeretetteljes, hogy Krsna
elveszíti az eszét. Ő Radharáni irányítása alatt áll. Radharánit
pedig ezért hívják Madana Mohana Mohininak, azaz annak, akitől
megzavarodik az, akitől megzavarodik Kupidó. Madana Mohana Mohini.
Így hát Krsnának nagy fejtörést okoz: „Hogyan rabolja el az elmémet?
Hogyan lehetséges ez? Én vagyok mindenek Ura, az áldozatok élvezője,
s a bolygók irányítója. Minden az én irányításom alatt működik.
Hogyan lehetséges az, hogy Radharáni ennyire hat rám? Mivel rendelkezik
Ő? Milyen az Ő odaadása? Miféle szeretettel és ragaszkodással
bír? Hogyan érhető el ez? S hogy ezt megtapasztalja, megízlelje
Krsna maga jön és jelenik meg Mahaprabhuként. Radharáni aranyló
színárnyalatába burkolva jön el. Kívül Radharáni színárnyalatával,
belül pedig azzal a szerető érzéssel, ahogyan Radharáni viszonyul
Krsnához. Ilyen csodálatos avatár Maháprabhu:
namo maha vadanyaya
krsna prema pradayate
krsnaya krsna chaitanya
namne gaura tvise namaha
Maháprabhu a legnagylelkűbb avatár, s nemcsak azért jön e világba,
hogy megízlelje ezt a csodálatos nektárt, csodálatos ambróziát,
amit Radharáni tapasztal Krsnával, de azért is, hogy ingyen osztogassa
válogatás nélkül minden embernek. Mikor Krsna eljött, azt kérte:
sarva dharmam parityajya
mam ekam saranam braja
„Adj fel
minden más elfoglaltságot, kötelességet, s hódolj meg előttem.”
S aztán azt mondja: „Ne aggódj, megvédelek. Ne félj!
Ha bármi baj támad, a gondodat viselem. Ne aggódj!” Krsna azt
mondja: „csak hódolj meg előttem”. De Maháprabhu annyira nagylelkű,
hogy nem is kéri, hogy hódoljunk meg előtte, ingyen osztogatja
a nektárt. Akár akartad, akár nem, Ő adja. A példa tehát előttünk
áll.Tehát Maháprabhu és Nitjánanda Prabhu eljöttek. A szeretet
óceánját addig egy gát vette körül, amit az Isten szeretetének
óceánja köré építettek. Miért? Mert Krsna azt mondja: sarva dharmam
praityajya - "Hódolj meg előttem." Ez olyan valami,
ami kizár másokat. Ha nincs meghódolás, nem kelhetsz át ezen
a gáton. Olyan, mint egy sorompó, pontosan. Értitek? Sorompók
mindenütt. De Nitjánanda Prabhu és Maháprabhu áttörték ezt az
akadályt, s az istenszeretet óceánja kiáradt. Pont olyan ez,
mint mikor monszun van és mindent elönt a víz. Valami hasonló.
Teljesen elárasztotta az egész világot, s azok, akik bhakták
voltak, mélyre merültek benne. Akik pedig nem voltak bhakták,
a felszínen úsztak, de ők is úsztak vele. Ez Maháprabhu kegye,
hogy Ő eljött.
paritranaya sadhunam
vinasaya ca duskrtam
dharma-samsthapanarthaya
sambhavami yuge yuge
(Bg.4.8.)
Krsna időről-időre eljön, hogy megvédje híveit, hogy elpusztítsa
a démonikus személyeket, és újra megalapozza a vallás elveit.
Ezért jön el. Maháprabhu tehát eljött ezeket beteljesíteni, de
ez csak másodlagos célja volt. Elsődleges célja az volt, hogy
megízlelje Radharáni érzéseit, a Mahabhávát, s hogy ezt szétossza
a bhaktáknak. És Ő is megvédte a bhaktákat más befolyásoktól.
Más elképzelések befolyásától, más gondolati iskoláktól, melyek
nem kedveznek a tiszta odaadásnak. És el is pusztított démonokat,
de nem annyira testeket, hanem a büszkeséget, a kéjt és dühöt,
stb. és mindent, ami a démonikus természethez tartozik. Minden
démoni gondolatot elpusztított, de nem kívül, hanem az elmében,
melyek nem kedveznek a Krsna-tudatosság kialakulásának.
Szóval ez okból jött el Maháprabhu, saparsada – s minden társát
magával hozta.
Amikor Krsna alászáll, erre egy példa hozható: mint az űrhajós,
aki felmegy az űrbe. Akkor oda magával kell vinnie a Föld légköréből
egy keveset. A fején sisakot visel, s ebben visz valamennyit
a Föld légköréből. Máskülönben képtelen volna ott létezni. Isten
természetesen bárhogyan jöhet, ahogyan csak akar. De Ő az Ő világának
a légkörével érkezik, Goloka Vrindávan szent hajlékával együtt.
Vele vannak a társai, barátai, anyja, apja, stb. Mindenki eljön
Vele, az egész környezete. Maháprabhu is így szállt alá. Nitjánanda
Prabhu, Advaita Ácsárja, Gadádhar Pandit, Srínivásza, Mukunda
Datta, stb. És mások is, mint Szarvabhauma… és mindenki. Mindenki
ott volt, hogy résztvegyen a kedvteléseiben, hogy ily módon segítse
Őt.Így ez egy nagyon-nagyon áldásos nap, hogy együtt ünnepélyesen
megemlékezzünk Maháprabhu megjelenési napjára. Úgy jelent meg,
mint a telihold Bengál egének horizontján. Mikor telihold van,
azaz purnima, ez a teljességet jelenti. Maháprabhu teljes avatárként
szállt alá. Megérkezett. Más példát is szoktak mondani. Az élőlények
nagyon sokat szenvednek az anyagi lét égő tüze miatt. A tűz éget.
Hasonlóan, ebben az anyagi létezésünkben a hamis vágyak égetnek
minket. S a rossz vágyakat rossz tettek okozzák, s ezeknek bűnös
visszahatásaik lesznek. Az ember tehát ettől szenved.
Ha például az ember megégeti magát, akkor valami hűvös dolog
az segít.
Mikor a telihold felkel, az hűt, nagyon kellemesen hűt. A holdsugarak
enyhet adnak. Mikor a telihold feljött, a szenvedő dzsívák, az
élőlények nagy könnyebbséget éreztek: „Óh, valami csodálatos
dolog történt!”S hogyan is történt ez pontosan? Hogyan álltak
a csillagok, mit csináltak az emberek, mit ajánlottak Neki a
bhakták a születése napján, s mit mondtak Neki? Ezekről fogunk
olvasni délután...
2.
rész >>