|
Górpurnima
1987. március 15., Fülöp-Szigetek |
1987-ben Narayan Maharádzs amerikai hittestvérei ösztönzésére ellátogatott a Fülöp-Szigetekre, ahol kis időt töltött. Srila Sridhár Maharádzs nevében ritvik felavatásokat adott néhány helyi bhaktának. Ma a misszió szellemi vezetője Murahari Prabhu, aki mindvégig gondját viselte a közösségnek és ma Srila B.A. Paramadvaiti Maharádzs lelki útmutatásai alapján végzi szolgálatait. -------------------------------------------------------------------------------- Az Úr Csaitanja Maháprabhu ezen az áldásos napon született 502 évvel ezelőtt, ha pontos vagyok. Navadvíp Dhámban jött a világra, noha Krsnát trijuga avatárként ismerik, aki három korszakban jelenik meg. De a Kali-jugában is néha megjelenik Srí Csaitanja Mahaprabhuként, s akkor mukta-avatárnak, rejtett inkarnációnak nevezik. Mivel egy bhakta szerepében jön, jobban szereti, ha nem tudják róla, hogy Ő egy inkarnáció. Maháprabhu nem szerette hallani, hogy Ő Isten. Természetesen Isten képtelen elbújni tiszta bhaktái elől. Ők felfedezik kilétét, mert ők ismerik Őt. Nem bújhat el előlük. Így a bhakták mindig tudják hogy Ő Krsna maga - sri krsna chaitanya radha krishna nahe anya. Sőt nemcsak Krsna maga, hanem Radharáni és Krsna egyszerre. Hogyan lehetséges ez? Erre a rejtélyre a hat Gószvámí írásai adnak választ. Ugyanis Srí Krsna az purna – önmagában teljes. S nemcsak teljes, de Ő minden öröm tárháza. Ő mindenkinél gyönyörűbb, még Mádana is vonzódik őhozzá. Ezért hívják Madana Mohanának. Aki Mádanát, azaz Kupidót is vonzza. Ez a fogalom létezik a Fülöp-Szigeteken? Szoktátok mondani? Kupidó az egész világot a markában tartja, az egész világot. Mindenkit ez a Kupidó irányít. Mindenkit. Minden élőlényt a különböző fajokban, a legnagyobbtól a legparányibbig, mint például azokat a kiskakasokat, s az embereket és a félisteneket is. Mindenkit ez mozgat, mindenki a káma, a kéj befolyása alatt áll. Ily módon mindenkire Madana hat. Csakhogy Krsna annyira gyönyörű, annyira elbűvölő és annyira szeretetteljes, hogy Ő maga vonzza, s végül elrabolja Kupidó elméjét, s ezért nevezik Madana Mohanának. Mohana jelentése: „aki illúzióba ejt„. Tehát Ő elragadja Kupidó elméjét és értelmét. Például ha valaki szerelmes lesz ebben a világban, az emberek láthatják, hogy az illető elveszti az eszét. Nem igaz? Teljesen megzavarodik. Úgyhogy még a hamis egó is megzavarodik Krsna szépsége hatására. Ő annyira teljes és oly elragadó, hogy Kupidó elveszti az eszét, az értelmét. Ezért hívják Krsnát Madana Mohanának. Most valaki mondhatja: „Óh, igen, Ő a Legfelsőbb, és milyen elbűvölő!„ Csakhogy ez a csodálatos, misztikus gaudija vaisnava filozófia rejteget még valamit. Ez pedig az, hogy még az Istenség Legfelsőbb Személyisége is aláveti magát valakinek. Ez a személy pedig Radhika, Srímati Radharáni volt.Srímati Radharáni annyira vonzó, annyira gyönyörű és annyira szeretetteljes, hogy Krsna elveszíti az eszét. Ő Radharáni irányítása alatt áll. Radharánit pedig ezért hívják Madana Mohana Mohininak, azaz annak, akitől megzavarodik az, akitől megzavarodik Kupidó. Madana Mohana Mohini. Így hát Krsnának nagy fejtörést okoz: „Hogyan rabolja el az elmémet? Hogyan lehetséges ez? Én vagyok mindenek Ura, az áldozatok élvezője, s a bolygók irányítója. Minden az én irányításom alatt működik. Hogyan lehetséges az, hogy Radharáni ennyire hat rám? Mivel rendelkezik Ő? Milyen az Ő odaadása? Miféle szeretettel és ragaszkodással bír? Hogyan érhető el ez? S hogy ezt megtapasztalja, megízlelje Krsna maga jön és jelenik meg Mahaprabhuként. Radharáni aranyló színárnyalatába burkolva jön el. Kívül Radharáni színárnyalatával, belül pedig azzal a szerető érzéssel, ahogyan Radharáni viszonyul Krsnához. Ilyen csodálatos avatár Maháprabhu: namo maha vadanyaya Maháprabhu a legnagylelkűbb avatár, s nemcsak azért jön e világba, hogy megízlelje ezt a csodálatos nektárt, csodálatos ambróziát, amit Radharáni tapasztal Krsnával, de azért is, hogy ingyen osztogassa válogatás nélkül minden embernek. Mikor Krsna eljött, azt kérte: sarva dharmam parityajya „Adj fel minden más elfoglaltságot, kötelességet, s hódolj meg előttem.” S aztán azt mondja: „Ne aggódj, megvédelek. Ne félj! Ha bármi baj támad, a gondodat viselem. Ne aggódj!” Krsna azt mondja: „csak hódolj meg előttem”. De Maháprabhu annyira nagylelkű, hogy nem is kéri, hogy hódoljunk meg előtte, ingyen osztogatja a nektárt. Akár akartad, akár nem, Ő adja. A példa tehát előttünk áll.Tehát Maháprabhu és Nitjánanda Prabhu eljöttek. A szeretet óceánját addig egy gát vette körül, amit az Isten szeretetének óceánja köré építettek. Miért? Mert Krsna azt mondja: sarva dharmam praityajya - "Hódolj meg előttem." Ez olyan valami, ami kizár másokat. Ha nincs meghódolás, nem kelhetsz át ezen a gáton. Olyan, mint egy sorompó, pontosan. Értitek? Sorompók mindenütt. De Nitjánanda Prabhu és Maháprabhu áttörték ezt az akadályt, s az istenszeretet óceánja kiáradt. Pont olyan ez, mint mikor monszun van és mindent elönt a víz. Valami hasonló. Teljesen elárasztotta az egész világot, s azok, akik bhakták voltak, mélyre merültek benne. Akik pedig nem voltak bhakták, a felszínen úsztak, de ők is úsztak vele. Ez Maháprabhu kegye, hogy Ő eljött. paritranaya sadhunam Krsna időről-időre eljön, hogy megvédje híveit, hogy elpusztítsa a démonikus személyeket, és újra megalapozza a vallás elveit. Ezért jön el. Maháprabhu tehát eljött ezeket beteljesíteni, de ez csak másodlagos célja volt. Elsődleges célja az volt, hogy megízlelje Radharáni érzéseit, a Mahabhávát, s hogy ezt szétossza a bhaktáknak. És Ő is megvédte a bhaktákat más befolyásoktól. Más elképzelések befolyásától, más gondolati iskoláktól, melyek nem kedveznek a tiszta odaadásnak. És el is pusztított démonokat, de nem annyira testeket, hanem a büszkeséget, a kéjt és dühöt, stb. és mindent, ami a démonikus természethez tartozik. Minden démoni gondolatot elpusztított, de nem kívül, hanem az elmében, melyek nem kedveznek a Krsna-tudatosság kialakulásának. Szóval ez okból jött el Maháprabhu, saparsada – s minden társát
magával hozta. Ha például az ember megégeti magát, akkor valami hűvös dolog
az segít. 2. rész >> |
