English version English version Nandafalva 30 éves
 
         
 

Keresés a honlapon

Oldal térkép


Tanítások a Nők napján


Nőnapi csokor

A Nőnap alkalmából szeretnék a figyelmetekbe ajánlani pár lelki tanítást.
Forrásai: B.A.Paramadvaiti Swami és Ronini d.d.

B.A.Paramadvaiti Swami tanítása:
 
„.. A nők szerepe a gyereknevelésben nagyon fontos. Olyan sok dolgot megtaníthat nekik, megadhatja a körülöttük levő világ mély megértését, alapvető értékeket és szempontokat kínál, amelyek fenntartják a gyerekeket az egész életükben. A szeretet ajándékát közvetlenül a gyerek kapja, de közvetve az egész emberiség. Az anya kötelessége, hogy biztosítsa ezt a gondozást. Senki más nem fogja megtenni helyette. Senki más nem tudja megtenni helyette. Ő hozta a világra a gyereket, neki kell őt felkészítenie a pozitív vagy értékes életre…”


Részletek - A vaisnava női szentek írásból.
(forrás: Rohini d.d.)


Sziddhésvarí Déví, később Szadhu Má (meghalt 1944-ben)

Bangladesben élt, és Góvinda Csandra Goszvámí volt az apja, Advaita Ácsárja egy leszármazottja. Mivel akkor született, amikor éppen a nagy Durgá-púdzsát ünnepelték, apja azt gondolta róla, hogy a lánya biztosan nem más, mint Jógamájá. Sziddhésvarí Déví már gyermekkorában vonzódott az odaadó szolgálathoz, és az apja vezetésével tanulmányozta a szentírásokat, s avatást is kapott tőle. Apja halála után elfogadta a szannjászt, sáfrányszínű ruhát viselt. Bár még fiatal lány volt, bejárta egész Indiát, az összes nagy zarándokhelyet felkereste, és nem volt más védelmezője, mint Krisna. Egy híres jógi is felismerte benne Jógamájá avatárját.

Szadhu Má később Vrindávanba ment, épített egy nagy ásramot, aztán még sokkal többet, és több száz tanítványa volt.

A családi hagyományoknak megfelelően szigorúan követte a Hari-bhakti-vilászában lefektetett szabályozó elveket, rendszeresen elvégezte a tűzáldozatokat. Nagyon szerette a rasza-lílá előadásokat, egyszer el is ájult, amikor éppen arról énekeltek, hogyan vált Maháprabhu szannjászívá. Odaadóan szolgálta a tanítványait, akik mind anyának szólították őt.


Srímatí Déví

Egy kis faluban élt, Vradzsában. Tizenegy éves korában özvegy lett, és attól kezdve csak a Krisna-múrtíja imádatának szentelte az életét. Krisnát baráti érzelmekkel szerette. Mindenképpen Krisnánanda Szvámí tanítványa akart lenni, aki azonban fogadalmat tett, hogy teljesen el fogja kerülni a nők társaságát. Végül Srímatí Déví rokonai addig kérlelték, hogy leírta a Mahámantrát egy darab papírra, az imádattal kapcsolatos néhány utasítással együtt. Ez volt Srímatí Déví avatása, ő azonban nagyon szeretett volna találkozni a gurujával. Ő is tett egy fogadalmat, hogy ameddig nem láthatja, addig nem megy ki a házból. Hajnali négykor fölkelt, megfürdött, aztán visszavonult a szobájába, ahol aztán estig mantrázott. Ez így ment három évig, de mégsem nyílt alkalma arra, hogy lássa a guruját. Ekkor úgy döntött, hogy sem ételt, sem italt nem vesz magához. A kilencedik napon az Úr Balaráma megjelent Krisnánanda Szvámí előtt, és azt mondta neki, hogy Srímatí Déví kedvéért megszegheti a fogadalmát.

Ezután Srímatí Déví gyorsan elérte a tökéletességet a szakhja raszában. Fiúruhát vett, a viselkedése, a beszéde mind olyanokká váltak, mint a tehénpásztor fiúké. Az emberek bhaijának, fivérnek szólították. Egyre mélyebben elmerült Krisna jelenlétének teljes tudatában.

Az egészségi állapota mindig gyenge volt és nem élt sokáig. Egy napon, amikor a guruja eljött, hogy meglátogassa, az ölébe hajtotta a fejét és azt mondta: „Barátom, hadd menjek el. Nézd, Balaráma és Krisna hívják a barátaikat, hogy jöjjenek.” Krisnánanda Szvámí megindultan válaszolt: „Menj csak, barátom, nemsokára elmegyek én is.” Ezzel Srímatí Déví megkapta az engedélyt a gurujától, és belépett Vradzsa örök világába.

 
Girijá Déví

Egy gazdag bihári földbirtokos felesége volt, nagy fényűzéshez szokott. Amikor azonban egymás után két fia is meghalt, egyre kevésbé vonzódott a családi élethez. Bánatában már se nem evett, se nem ivott. A férje tanácsot kért a családi gurutól, aki azontúl rendszeresen felolvasott neki a Srímad Bhágavatamból, hogy megnyugtassa. Girijá Dévíben felébredt a vonzalom Krisna iránt, és szeretett volna elmenni Vradzsába. A családi hagyománynak megfelelően a nők szigorúan elzártan éltek, de egy idő után a férje mégis elengedte Girijá Dévít.

Vrindávanban bérelt egy kis szobát, és nagyon egyszerűen élt. A Rádhá-Rámana múrtík gyakran megjelentek előtte: Rádhárání megszólította őt, és Girijá Déví nagyon boldog volt. De az is igaz, hogy megtartotta néhány régi szokását, például vízipipát szívott, így aztán nem mindenki vette őt komolyan. A háziúr szerette volna, ha elköltözik, de egy napon nem tudta kinyitni az ajtaját a kulccsal. Egy szomszéd megjegyezte, talán megsértette Girijá Dévít, de ha bocsánatot kérne tőle, akkor biztosan ki tudná nyitni az ajtót. Ez így is történt, és ezt a megmagyarázhatatlan eseményt, mint az összes többit is, maga Rádhá-Rámana közbelépésének tulajdonították.

Férje halála után Girijá Déví visszatért Bihárba, de a szadhanáját folytatta, és még a családi birtok ügyeit is csak megbízottakon keresztül irányította.

Köszönöm figyelmetek!
Szeretettel: b.a.govinda.szvámi



 
Jelentések | Beszámolók | Tanítások | Lap tetejére